Kittenish

Költözés!

2016. április 24. - Kittenish

elkoltoztunk.png

Kedves Kittenish-olvasók!

Régóta érlelődött bennem, hogy saját domainre váltsak, ezért mától fogva a blogot a kittenish.hu-n érhetitek el. Tovább tartott összerakni az új honlapot, mint vártam, és bizonyos szempontból még nincs is kész; olyan, mint egy lakás vagy ház, sosem készülhet el teljesen, mindig van mit alakítani... :) Az új címen természetesen megtalálható az összes régi poszt, méghozzá az eddigieknél átláthatóbban kategorizálva. És hogy megmarad-e a blog.hu-s felület? Igen is meg nem is. Nem tervezem törölni ezt a blogot (mégiscsak innen indultam, nagyon szentimentális vagyok, na), de az új posztok már itt nem fognak megjelenni, szóval érdemes lecserélgetni a könyvjelzőket, ha nem szeretnétek lemaradni az újdonságokról! 

 

 

Tanulságok egy távkapcsolatból

A minap a Frankfurti mesék blogon megjelent egy cikk, amiben - sok más magyar nő mellett - én is arról mesélek, milyen élmény egy nemzetközi kapcsolat. Aztán eszembe jutott, hogy igazán írhatnék egy kicsit magunkról, vagyis inkább a távkapcsolatról úgy általában. A barátom orosz, én magyar vagyok, nagyjából másfél éve élünk együtt, a dolog pedig a vártnál is jobban működik. Az összeköltözés az eddigi legmerészebb húzásunk volt, nagyjából olyan, mintha pókereznél, és tudod, hogy egész jó kártyáid vannak, ezért csukott szemmel azt mondod, hogy all in, és reménykedsz, hogy bejön. Hát bejött.

2016-04-18_08_46_30_1.jpg

(Klisészelfi Prágából) 

Sokáig tartott, mire kihúzhattuk a “táv-” szócskát a “kapcsolat” elől, ez alatt az idő alatt pedig rengeteg dolgot tanultam. Szóval, számomra ez az öt legfontosabb tanulság, amik nélkül nem tartanánk ma ott, ahol. (Tévedés ne essék, a poszt nem csak távoli szerelmeseknek szól.) Nem állítom, hogy ez itt mind örökérvényű tanulság és minden egyes esetben így kell két embernek működnie együtt; biztos vagyok benne, hogy mindenki máshogy éli meg a (táv)kapcsolatait. (Az előbb elgépeltem, és azt írtam, hogy mindenki máshol éli meg a távkapcsolatait. És tényleg.)

Tovább

Az önbizalomhiányos blogger

Talán feltűnt már, hogy én rengeteget küzdök az önbizalommal. Itt van ez a dolog, hogy szabad perceimben folyamatosan blogposztokat fogalmazok a fejemben, még akkor is, amikor nem blogolok aktívan, már a blog előtt is ezt csináltam: kilencévesen úgy tettem, mintha egy könyv főszereplője lennék, E/1-es narrációval mondtam mindent a fejemben. (“Gyűlölöm a matekot, de azért minden erőmet összegyűjtve megírtam a leckémet. A tornacuccomat már három napja nem találom.” Nyugodtan lehet csodabogárnak nézni, annak születtem, ez már így is marad.)

2016-04-14_10.jpg

Logikus következtetés tehát, hogy nekem írnom kell. Ha már egyszer írok, akkor olvashatnának is. És ha arra vágyok, hogy olvassanak, hogy meghallgassanak, hogy figyeljenek rám, akkor igenis oda kell tennem magamat a közönség elé, úgy, ahogy vagyok, kockáztatva, hogy mások majd nevetségesnek, csúnyának, idegesítőnek, feleslegesnek találnak, magyarul az egyik legnagyobb félelmemmel kell szembenéznem csak azért, hogy ezt most itt ne csak leírjam, hanem publikáljam is.

Tovább

Weeklist #3 | Bloggertali, Glamour-napok?

A mostani Weeklist kicsit más formátumú lesz, mint az előzőek, a listát most kihagytam a dologból. Szeretném szabadjára engedni kicsit a gondolataimat, hátha ettől lesz kiforrottabb az eredmény.

A héten minden teli volt a Glamour-napokkal, természetesen. Nehezen bírom a tömeget, ez persze most is nagyon leterhelt. Azt hiszem, sikerült tudatosan vásárolnom, szóval nem vettem még egy harmincadik vörös rúzst vagy még egy nadrágot, csak olyasmit, amit tényleg ki fogok használni és már régóta tervben volt: elektromos fogkefe, gyaloglócipő, új kardigán a régi lyukas darab helyett, satöbbi.

A szombati napom fénypontja az MBBK-s bloggertali volt, hihetetlenül jól éreztem magamat, és sajnálom, hogy ennyire gyorsan elszaladt az idő, és aztán nekem is el kellett szaladnom, pedig mennyire maradtam volna még! Egy nagyon pozitív, jó hangulatú találkozó volt, ha tehetném, minden hétvégén bloggertalira járnék, azt hiszem. Tudom, hogy ez már az unalmasságig ismételt klisé, de tényleg szuper érzés élőben találkozni olyanokkal, akiket amúgy csak a képernyőn látok/olvasok. Még, még, még sok ilyet!

2016-04-10_03_55_26_2.jpg

---

Az utóbbi időben úgy éreztem, hogy megütöttem egy kritikus pontot a Kittenish-sel kapcsolatban, megakadtam, stagnálok, minden nehéznek tűnik. Alapból az időbeosztással vannak problémáim, a hetem valahogy így néz ki: munka után rohanni kell bevásárolni, aztán valami kis vacsi, talán jut időm ezt kiposztolni, utána megyek az edzőterembe, aztán holnap munka után találkozó ikszipszilonnal, az egész estés program lesz, utána bevásárlás-edzés-pakolás, megint nem lesz időm főzni, péntek hajnalban pedig indulunk el itthonról.

Ez máris rengeteg apró okot ad az önutálatra, vannak ezek a kicsi, kellemetlen gondolatok, amiket csak úgy félresöprök az agyam valamelyik hátsó zugába, nem veszek róluk tudomást, de azért érzem, hogy jelen vannak, kényelmetlenül érzem magam, aztán jön a semmi se sikerül. Sokszor már az is fájdalmasan sok energiát elvesz, hogy egyáltan végigmenjek a napi teendőkön, aztán ennek a tetejére leülök a gép elé blogposztot írni, és fél órával később már be is zárom inkább szegény posztkezdeményt, mert rosszabbul írok, mint egy negyedikes.

Ezért seggberúgásként vettem magamnak tárhelyet domain névvel együtt, úgyhogy hamarosan költözünk és szépülünk.

Weeklist #2 - 13. hét

Ha nagyon babonás lennék, biztos féltem volna a 13. héttől, de egyrészt nem vagyok babonás, másrészt pedig nem szoktam követni a hetek számát - eddig legalábbis, na de ezentúl… :) Meg vagyok elégedve magammal: már nem érzem úgy, hogy kicsúsznak a napok a kezeim közül! Remélem, ezt az érzést minél tovább sikerül fenntartani…

Szóóóval, a múlt hetem legjobb pillanatai a következők:

  • Virágzó fák mindenhol!
  • És napsütés!
  • Az Irodalom Éjszakája - nagy rajongója vagyok mindenféle “éjszakás” rendezvénynek, ez sem volt kivétel
  • A fenti eseménynek hála sikerült megnézni az Erzsébet-híd kábelkamráját <3
  • A hétvégén pedig végre eljutottunk a barátommal a Gellért fürdőbe, én pedig azzal a lendülettel bele is szerettem az épületbe.

Sajnos szokás szerint nem jutott idő mindenre, amit elterveztem, de még így is egy nagyon szuper hetet zártam, szóval királyság!

Heti fotó:

� cliché florals � #spring #flowersofinstagram #flowersofhungary #vscospring #vscocam #vscogood #mik #instahun

zsofi b (@zsooofizsooofi) által közzétett fénykép,

 

Heti zene:

 

Azaz, jéghideg elektronika Izlandról, ehhez tényleg ez a klisés szerkezet illik, 

Heti brain food:

The Big, Fat Lie We Need to Stop Buying (Refinery29) - Egy alapos, kiváló cikk arról, hogyan alakítja át magát a diétaipar, hogyan használja az egyre inkább teret hódító testpozitív mozgalom jelszavait a saját javára. Avagy semmilyen cégnek nem érdeke, hogy tényleg elégedett legyél magaddal. Ha valaha is próbálkoztál diétával, ha a “clean eating” híve vagy, vagy egyszerűen csak érdekel a testpozitivitás, érdemes elolvasni.